A fiatal Oroszország, a korlátlan lehetőségek hazája

Ezzel a címmel jelent meg november 17-én a National Geography Oroszországról szóló különszáma. Igaz, nem most november 17-én, hanem éppen száz éve, 1914-ben.


De a cím éppolyan aktuális volt akkor is, mint ma, sőt még aktuálisabb. Az utóbbi évtizedek kutatásai egyre inkább megerősítik, hogy az 1917 utáni propaganda szólamaival szemben a háború előtti Oroszország nagyon ígéretes gazdasági és társadalmi fejlődés előtt állt, amelyet először a világháború, majd a forradalom vetett vissza és vitt mellékútra.

Lenin tévutat mutat a parasztságnak, de azok ekkor még csak nevetnek rajta

A Gilbert H. Grosvenor által szerkesztett különszám először adott részletes áttekintést az amerikai közönség számára Oroszország földrajzáról, történelméről, gazdaságáról, kultúrájáról, hagyományairól és az előtte álló jövőről, amelyet rendkívül fényesnek látott. Úgy vélte, a 20. század végére Oroszország képes lesz élelemmel ellátni a föld lakosságának felét, miközben saját lakossága 600 millióra növekszik. Tocqueville-t idézi: „Jelen pillanatban két nagy nemzet él e földön, az orosz és az amerikai. Útjuk kiindulópontja eltérő, és más-más irányt követ, de úgy tűnik, mindkettőt arra választotta ki az ég, hogy meghatározzák egy-egy félteke sorsát.” Ebben az egy jóslatában nem is csalódott.

„Ahol a nemzet kihalásáról még soha nem hallottak… Az oroszok híresek termékenységükről…” Ebből azért látszik, hogy nem mostani a különszám. Az ENSZ előrejelzése szerint, ha a jelenlegi trend nem változik, 2050-re Oroszország lakossága egyharmadával csökkenhet.

A magazin több mint száz remek fekete-fehér fényképpel illusztrálta a terjedelmes szöveget, amely annyira informatív, hogy a mai National Geographic igazán példát vehetne róla. Sőt még tizenhat színes képet is közzétett, ami meglepően korainak hangzik ebben az időben – de ha jobban megnézzük, a tizenhat képet kézzel színezték.

A különszám fekete-fehér képeit és szövegét teljes terjedelmében itt lehet átlapozni.