Polgárság


Castelmuzio alig felfedezhető apró borgo, fallal körített kisváros Toszkána térképén. Három tucat háza van és kétszáz lakója, de minden megvan benne, aminek egy rendes olasz kisvárosban lennie kell: kis főtér középkori templommal, szűk utcák boltíves átjárókkal, és persze macskák. Van egy kolostora, amely Az angol beteg forgatásának helyszíne volt, és van egy etruszk eredetű városfala, gyönyörű kilátással a Val d’Orcia dombjaira, ahol A gladiátor jeleneteit forgatták. És van még valamije.

castelmuzio castelmuzio castelmuzio castelmuzio castelmuzio castelmuzio castelmuzio castelmuzio

A városfal déli fokán, ahonnét az egész völgy feltárul előttünk egészen Pienzáig, kicsi tér nyílik, vas asztalokkal és székekkel. Keresem a hozzájuk való bárt, mert nyilvánvaló, hogy egy gyakorlatias gondolkodású helyen egy gyakorlatias gondolkodású vállalkozó már rég lenyúlta volna a helyet az önkormányzattal karöltve, hogy az arra járó csak megfelelő fogyasztás fejében élvezhesse a megfizethetetlen látványt. Bárt azonban nem találok. Helyette találok viszont egy táblát, amely arról tudósít, hogy a borgo lakói, a borghesék saját kezdeményezésre és önerőből polgári szalont hoztak létre ezen a kis nevenincs téren.

„Ezt a szalont a helyi polgárok és vállalkozók álmodták meg és hozták létre, akik hisznek az együttműködésben a fásultsággal szemben, a kultúrában a nemtörődömséggel szemben, a szeretetben az önzéssel szemben. Egy helyet, ahol találkozhatunk, beszélhetünk, csendben lehetünk, gondolkodhatunk, ahol tekintetünk elveszhet a dombok zöld tengerében, amelyben »édes a hajótörés« [idézet Giacomo Leoparditól].
Castelmuzio Polgári Szalonja”

A terecskén ingyenes wifi és ugyancsak ingyenes szenteltvíz segíti elő a láthatatlan hálózatokra való rákapcsolódást.


És még valami ingyenes.


A két asztal egyikén kosárka áll, tele mogyoróval. Első látásra úgy tűnik, mintha egy társaság hagyta volna maga után. De az asztalra ragasztott cédulából kiderül, hogy nem. Ez a polgári szalon mogyorós kosara, amelyet a szalon folytonosan újratölt az alkalmi látogatók javára.

„A mogyoró a Castelmuziói Polgári Szalon adománya mindenki számára.
Ezúton köszönjük meg a signorának, hogy nem önti át a kosár tartalmát minden reggel a saját szatyrába.”

Amiből az is kiderül, hogy a polgári kultúrának megvannak a maga ellenségei, akikkel szemben folytonosan meg kell védelmezni a polgári kultúra vívmányait. De szemmel láthatólag megbirkózik velük.


Nincsenek megjegyzések: